1.

Minden ott kezdődik, hogy tükörbe nézek. Vizslatom magam, vajon elég szép vagyok? Elég csinos? Mit gondolnak rólam akik rám néznek? Butaság…Kit érdekel ki mit gondol. Nem rólam szól, hanem róla…..Hát persze…de ha valaki a fejedhez vágja, hogy csúnya vagy nem kellesz, senkinek sem fogsz kelleni, nézz magadra egy roncs vagy…. Elhiszed hogy ez róla szól és az ő bizonytalanságáról? Dehogy… Ott és akkor ez igen is rólad szól Ott és akkor rólam szólt. A mérhetetlen fájdalomról és szégyenről, arról, hogy talán tényleg az vagyok, hogy talán tényleg nem fogok kelleni senkinek…

Egy egy ilyen mondat olyan mély nyomot tudott bennem hagyni, hogy a mai napig újra és újra előjön ez az érzés és gondolat, mint valami rossz átok. Az elutasítások mögött ez a mondat visszhangzik bennem mint valami szellem ami nem akar eltűnni. Hiába hinted be sóval a sebet, varrod össze, ragasztod le ott lüktet és nem akar begyógyulni, mert mindig jön valaki aki lehet akaratlanul is de feltépi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük