2.

Tréner vagyok. Nem, nem az az edzőtermi fajta, hanem az aki megtanít téged kommunikálni az ügyfelekkel. Akinek azért fizetnek a cégek, hogy kikupálja a dolgozóit. Szarul hangzik, de ez az igazság. Én pedig megpróbálom. Elmagyarázom mi a különbség a tények és a hiedelmek, a gondolat és a cselekvés között. rávilágítok, hogy az érzéseink hogyan befolyásolják mindezeket.

Aztán ott ülök veled szemben és csak azon gondolkodom, milyen jó lenne hozzád érni, játszani a hajaddal, belecsókolni a nyakadba. Randizgatunk, lehozod nekem a csillagokat is az égről, boldog vagyok, elhiszem hogy neked én vagyok a NŐ, így csupa nagybetűvel. Aztán egyik napról a másikra eltűnsz és fogalmam sincs mi történt… Mit tettem? Mit mondtam? Újra és újra végig pörgetem utolsó találkozásunk minden mozzanatát és keresem, miből kellett volna rájönnöm, melyik mondatból, cselekvésből, gondolatból érzésből, hogy valami nem jó, hogy nem vagyok elég jó… A válaszok hiánya egyszerűen elviselhetetlen… Miért nem tudtál oda állni elém és mondani valamit? Bármit… Szólni, hogy… hogy… dehát mit is mondhattál volna…Hogy nem vagyok elég jó?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük