3.

A tesómat örökbe fogadták. Ez a tény számomra egészen 10 éves koromban lett valóság, amikor a nővérem úgy döntött ő bizony már 18 éves, megérett az önálló életre. Hidegzuhany volt, igazi sokkhatás, hogy kiderül a tesód nem is a tesód. Vajon azért szeret még, ezután is fog szeretni, szeretett valaha?

Gyönyörű kérdések egy 10 évestől…De hogy őszinte legyek a mai napig ezt kérdezem magamtól. Főleg olyankor amikor a fejemhez vágja, hogy nem is ismer, hiszen 18 éves kora óta máshol él, külföldre költözött és a havi egy telefon nem volt elég arra, hogy jó testvérek legyünk. Néha érzem, hogy engem okol minden rosszért az életében, hiszen én mégiscsak édes gyereke vagyok a szüleimnek, engem mindig jobban szerettek, jobban támogattak…Tényleg? Az anyám egyszer megjegyezte, hogy nem mert ölelgetni a tesóm előtt mert féltékenységi rohamot kapott minden alkalommal. Tényleg jobban szerettek engem? Nem hiszem. A szüleim megtettek minden tőlük telhetőt. Szerettek bennünket ahogy tudtak. Mégis a tesóm engem és őket okol minden rosszért az életében. Taszít el magától, és nem találok hozzá utat. Hozzá sem…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük